Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bodrogi Éva keramikus művész kiállításának megnyitóján vagyunk és engedjék meg, hogy ebből az alkalomból emlékeztessem Önöket: a közelmúltban repült világgá az a hír, hogy a Willendorfi Vénusznál is sok ezer évvel idősebb Vénusz-szobrocskát találtak. (Ő szerintem a Willendorfi Vénusz nővére lehetett, mert nagyon hasonlít rá.)

Talán arra is érdemes emlékeztetnem, hogy a Hódmezővásárhely melletti Kopács-Kökénydombon is találtak mintegy hétezer éves női testet ábrázoló, anyaság jelképet, amit – aki egyáltalán tud erről - Kökénydombi Vénusznak neveznek. Ez egy széken ülő női alak, talán nem is meztelen, mert kockás-mintás a teste. Úgy tűnik, mintha a testét borító ruha mintázatát is megörökítette volna az őskőkorszaki keramikus. Ebből azonnal látható, hogy most is olyan művész kiállításának megnyitóján vagyunk, amely a barlangfestészettel együtt, mintegy 17-30000 évvel ezelőtti műalkotásokkal bizonyítottan a legősibb művészetet reprezentálja. Ez a mérhetetlenül hosszú idő szolgáljon mentségemül, amiért nem megyek végig a kerámia művészettörténetén, hogy végül eljussunk Bodrogi Éva művészetéhez, hiszen sok neves és névtelen keramikus alkotásáról kellene megemlékeznünk a teljességre törekedve.
Talán elég, ha arra utalok, hogy a későbbi korszakokból számos használati tárgy - amforák, mécsesek, kancsók, tálak - maradt ránk, de kultikus és művészeti témákat is feldolgozó tárgyakat is találtak, - természetesen istennőket főképpen - amíg eljutottunk a jelenkorhoz, amelyet Kovács Margit, Gorka Géza, Gorka Lívia fémjelez - talán stílusosabb, ha „agyagjelez” kifejezést használok. Az ő művészetükben is jelen vannak a használati tárgyak, de már művészeti alkotásként, és természetesen a használati tárgyakra nem is emlékeztető műalkotások is.
A kortársak között sajátos helyet foglal el - szerény véleményem szerint - Bodrogi Éva keramikus művészete.
Kérem Önöket, dőljenek hátra a székeiken, már aki ül, de mindenféleképpen helyezzék magukat olyan kényelembe, hogy el tudjanak viselni egy irdatlanul hosszú időutazást a jövőbe.
Hol volt, hol nem, volt egyszer egy Képzeletbeli-Kökénydombi Ádám, magángyűjtő, aki felvásárolta Bodrogi Éva fellelhető művei közül azokat, amelyeket itt ezen a kiállításon Önök is láthatnak.
Egy alexandriai agyagtáblához hasonló táblára feljegyzi Bodrogi Éva azonosító adatait. Élt 1956-tól, (mint a későbbiekből kiderül, az agyagtábla már előbb elveszett, minthogy Bodrogi Éva alkotásokban gazdag életpályáját befejezte volna, tehát végpontot nem tartalmaz az agyagtábla) – és kisgyermekkorától rajzolt. (Az agyagtábla állítása szerint ebből a korszakból nem maradtak fenn a szárnypróbálgatást bizonyító művek.)
Rendkívül alapos tanítói, tanári szakképesítést szerzett, de a rajzoláshoz iskoláival csak annyival jutott közelebb, hogy földrajz szakos tanári diplomája is volt. (Jellemző az őskori felvételi viszonyokra, hogy sem a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába, sem az Iparművészeti Főiskolára nem vették fel, az őstehetségét bizonyító Bodrogi Évát.)
A keramikusság fogásait Balogh Jenőtől, az őskommunizmus időszakában, a CSILI Művelődési Központban sajátította el, míg végül Krisztus után 2004-től 2007-ig Kaposvárott szerzett rajz- és vizuális kultúra szakon újabb diplomát, és hozzávetőleg ugyan ettől az időponttól foglalkozik agyagozással, - ahogy a keramikusságot Kökénydombi Ádám elnevezte.
Most Krisztus után 7009-et írunk, ötezer évvel a kiállítás megnyitása után vagyunk. A művek úgy kerültek elő, hogy Képzeletbeli-Kökénydombi Ádám megvásárolt egy Hódmezővásárhely közelében lévő, agyagból – vályogból – a Kökénydombon épült tanyát, és oda vitte magával megszerzett kincseit, amelyet egy pincében berendezett kiállításon mutogatott kedves ismerőseinek.
Egy alkalommal azonban, összedőlt (a tegnapihoz hasonló, csak tartósabb nagy esőzéstől) a tanya, és maga alá temette a pincekiállítást, - Kökénydombi Ádámot is érzékenyen érintette az aktuális gazdasági válság, ezért nem volt rá pénze, hogy kiásassa a beomlott pincét, ezért a következő ötezer évben semmit sem tudtak Bodrogi Éva ezen kiállításáról, csak élete során, a későbbiekben alkotott művei alapozták meg, azóta is töretlen hírét-nevét. Most Önök az elsők, akik a véletlenül, egy újabb kökénydombi ásatás során megtalált kiállítási anyagot, újra láthatják. Joggal tehetik fel a kérdést, eredeti Bodrogi Éva alkotásokat láthatnak-e?
Engedjék meg, hogy hivatkozzam a lakásomban lévő 13 darab, 18. századból származó kályhacsempe másolatokra, amelyek Krisztus kereszthalálát, tizenegy tanítványát és - Júdás helyett, - Szent Pál apostolt ábrázolják. A kályhacsempék jellegzetessége, hogy csak az emberalakok egyediek, az őket körülvevő boltívszerű jelkép díszítések mindegyikét sorozatban gyártották. A korszak egyik keramikus művészétől Németh Jánostól tudom, - aki egy időben a Zalaegerszegi Kályhacsempe Gyárban dolgozott, - milyen speciális feladat sokszorosítható kerámia elemeket készíteni. Ezt akkor mondta el, amikor megrendeltem nála a zodiákus jeleit ábrázoló más kályhacsempéimet. Nos, amit most Önök láthatnak Bodrogi Éva kiállított művei közül, - a kerámia faliképek többnyire mediterrán városkák hangulatát idézik fel, színeik, formájuk lenyűgöző, - azokról látható, hogy egyértelműen eredeti alkotások, mert olyan technológiával dolgozott, amely a gépies másolást lehetetlenné tette. Ez alól csak a színeiben kavargó „Boodie-woogie klub” című kompozíció lehetne kivétel, mert azt síkban ábrázolta az antik művész. A carbon időmeghatározással készített vizsgálat azonban bizonyítja, hogy az itt látható minden mű eredeti Bodrogi Éva alkotás, hiszen miért is vett volna, - anno, - másolatot Kökényhalmi Ádám, amikor feltehetően a művésznőtől vásárolta meg a műveket. (Amire most Önöknek is lehetőségük nyílik.) A többi kiállított műalkotás teljes egészében bizonyítja Bodrogi Éva művészetének egyediségét. A kutatók, művészettörténészek nagy elismeréssel, egyedülálló alkotásként tartják számon a Bodrogi-Vénuszok elnevezéssel megjelölt négyalakos kerámia kompozíciót. A kerámia faliképek, - a művésznő mesterségbeli tudása mellett, - derűs életszemléletét tükrözik, hiszen finom humorral átszőtt képei azt az érzést keltik a nézőben, hogy élni jó, hogy az élet szép, hogy a tehetség mindenben fel tudja fedezni a szépséget, a meseszerűséget, az öröm okozás lehetőségét. A mosolygó alakok, még a virágkehelyre emlékeztető, kancsófejű nőé is, azt sugallják, hogy a fali kerámiákon ábrázolt emberek jól érzik magukat a bonyolultan szövevényes környezetben. Különben éppen ezek a bonyolult szövevények akadályozzák meg a fali kerámiák másolhatóságát.
Így teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az itt kiállított faliképek mind eredeti, Bodrogi Éva keze által megformált alkotások.
Bodrogi Évától más keramikus alkotási módszer sem idegen, bár ez a kiállítás főképpen a kézzel gyúrt agyagfigurák és elemek alkalmazását bizonyítja. Kedves Hölgyeim, Uraim! Időutazásunk végéhez értünk. Kérem, ne változtassanak a kényelmes elhelyezkedésükön, - legfeljebb akkor, ha közelről is megszemlélni kívánják Bodrogi Éva alkotásait, - viszont érezzék magukat úgy, mintha ötezer évvel ezelőtt lennének, az eredeti kiállítás megnyitóján és élvezzék elsőként Bodrogi Éva kerámiáinak senkiéhez sem hasonlítható élményét.

Engedjék meg, hogy ezt az örök értéket képviselő, a művésznő első kiállítását ezennel megnyitottnak nyilvánítsam.