Folytonos, szilárd elhatározás ösztökélt arra, hogy kibontsam, fejlesszem, megmutassam a bennem élő gondolatokat, történeteket, melyek csak rám jellemzők: képek, formák, színek alakjában...
Kerámia-domborműveim "mesevilágnak", "varázskertnek" is nevezhetők, az elveszett "aranykor" derűs délibábjainak, melyeknek szivárvány szilánkjai kiömlenek az utcára...

Munkáim derűt sugároznak, örömet okoznak, vidámítják a kedvet, feltöltenek és elrepítenek távoli világokba...

Eközben létem a mindennapok kötelességének fegyelembe szorított óráival peregnek, csekély lehetőséget adva az alkotásra.

Kitartás, erő, tántoríthatatlan hit kellenek ahhoz, hogy ne adjam fel.

Szendi-Horváth Éva újságírónő segítségével mindezt megpróbáltam elmondani a Pesti Divat hasábjain, töretlen optimizmussal, hogy az álmainkról lemondani sosem szabad!